,

,

2017. szeptember 18., hétfő

leckék (nem csak) Zoharnak :)

építsd fel, amit le akarsz rombolni
menj be oda, ahonnan kijönni vágysz,
készülj fel arra, ami váratlan
kösd magadhoz a végtelent
hallgasd meg, amit sosem mondtak el
foltozd meg a lelked a fércöltés mentén
hidd el azt, amiben sosem mertél hinni



öleld meg, kit ölelni szeretnél



-Z-

2017. augusztus 24., csütörtök



..........De ha magdba nézel és azt látod,
hogy a szíved tiszta,
akkor jó az út amin jársz
és többé ne is fordulj vissza!.............








2017. augusztus 23., szerda

van, hogy az egyenes is görbének látszik. megfejthetetlen kanyarokkal, öblösödő kérdésekkel és kidomborodó kételyekkel.
van, hogy a sima szellőt forgószélnek érzed, és úgy képzeled, a pocsolyában,a hol arcod
reményeit nézed, örvényt kavart a jelen.

de ha szerencsés vagy, akkor a görbe is lehet egyenes. iránymutató nyílvessző, amelyik a forgószélből is egyenesen tör előre, és amelyik úgy szeli át léted tengerét, hogy az pocsolyává szelídüljön.


a nyár vége kiegyenesedett. irányt mutató nyílvesszőm segítő kezek sokaságától fényes, benne ötvöződött a belém vetett hit, a megszolgálandó bizalom, a valósággá rajzolt álom.




a serpenyő mások oldalára most rádobtam a nagy, szürke, felfoszlott szélű kendőm...





-Z-

2017. augusztus 16., szerda

...nélküled...






számomra ez a dal olyan, mint egy jó könyv, vagy vers
túl a társadalmi mondanivalóján, 7 éve minden
 élethelyzetemben tudott adni valamit

egy új sor vagy szókapcsolat szült bennem újabb
érzelemgondolatokat
most furcsán kettős hangok zengenek bennem
most, mintha a Vidámpark elvarázsolt tükre lenne
egy-egy éles pillanathoz eltorzult kép is társul


"................................S bár a lényeget még nem érthetted
Amíg nem éltél nehéz éveket
Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk
Mi egy vérből valók vagyunk!............................................"


élem és megéltem a nehéz éveket.
lényegmorzsák azok,
amiket értek
de
nem akarom hallani, hogy egy vérből valók vagyunk




-Z-




2017. augusztus 10., csütörtök

...mindennek...

rendelt ideje van - mondják.

a hallgatásnak is. és a betűk szavakká, mondatokká formálásának is.
reményeim szerint az én csöndem ideje lejárt és a szavak ismét barátaimmá válva vezetnek majd.
sok az, ami belülről kifelé tekint. és időt szeretnék szánni arra, hogy megkönnyebbülést hozó gondolatokat formázzak
itt
egy új élet pirkadattá szelídült sötét éjjele után

nem tudom pontosan, mikortól számítom új-nak azt, ami most van
mostantól
mert most szaladtak át rajtam a betűk
és nem azon a bizonyos májusi napon
hiszen az "csak egy nap"
szavakkal kimondott évek
hiszen előtte már annyi évig hurcoltam magamban fájdalmat, sértettséget,
elhagyatottságot, meg nem értést, érdektelenséget, undort, dühöt, haragot,
és az utolsó hónapok erőn felül teljesítése
mert az én erőm ennyit bír
hideg,sötét, hosszú folyosók magánya
küzdelem egy életért
ami nem is az enyém
sosem volt az

ma még sokszor gyomron vágnak illetéktelen érzések
a bűntudat
a kétely
a tehettem-e
és a már jól ismert, gyötrő miértmiértmiért?

egyszerűek a válaszok
csak megértésük nem az

május óta az elengedést gyakorolom
a tárgyakon keresztül
még nincs vége
a léleknek több idő kell

ismét kézen kell fognom saját magam
sokadszorra már
de
nem
vagyok
egyedül





2017. június 8., csütörtök





soha, egyetlen pillanatig nem szűntem meg szeretni téged. s mióta sorsom bábjából előbújó felnőtt létem pillangóvá születni vágyik, hálás vagyok azért, hogy feltételek nélküli szereteted ezt lehetővé teszi. hogy esélyt kaptam egy másik élet felépítésére, mint amilyet talán egyszer odafönn a csillagok peremén magamnak választattam. hogy háló vagy még ma is alattam, még akkor is, ha sokszor elfelejtem, repüljek, hiszen biztonságban vagyok. miattad tudom azt, hogy volt a gyermekkoromnak illata, hogy nem féltem nevetni, játszani, szeretni. hogy elhittem, szerethető vagyok. hálás vagyok, hogy ma, amikor ebben kételkedem, rád gondolhatok.
százkétéves visszaemlékezés egy olyan korra, amiben élni vágyom, de amibe te születtél. ám általad belém ivódott minden, az évszázad zajos meséiből.
bárcsak ma is átölelve köszönthetnélek.











-Z-