,

,

2018. január 11., csütörtök

tök másról akartam írni.
vaslapokon innen és túlról, megerősödésről, kételyekről, bizonytalanságokról, türelemről vagy épp annak hiányáról, hogy mit tanultam/ok, vagy csak arról, hogy hol van már a telihold.

ehhez képeset itt ülök, és kurvára* nem tudok másról írni, minthogy nem hiszem el, hogy egy éven belül másodszor szállunk fel ugyanarra a kibaszott* hullámvasútra. úgy, hogy senki nem kérdezte meg, akarjuk-e. úgy, hogy az előző le-föl dobált minket a végtelenbe, sokszor toporogtunk a légüres térben kapaszkodókat keresve.
és most megint itt vagyunk.
jegyünk nincs, az senkit nem érdekel.
nem tanultuk meg a leckét még?
minden sejtem dühöng. minden sejtem értetlen. keresem a válaszokat. 










-eztiszoharírta-
-*ésezeketis-

2017. december 31., vasárnap

ragaszkodom az óév végi énpillanataimhoz.
volt év, hogy könnyebben megtermett, van, hogy innen-onnan lopom magamnak ezeket a pillanatokat. 
sötétlik az égbolt, ahogy szökdelnek tova az évérzések belőlem. 
amikor ez, a régi, még csak kopogtatott, úgy éreztem, mázsás az a gondözön, amit cipelek, kioldhatatlannak látszó csomók gubancolódtak bennem és köröttem. 
vágytam egy mindent elsimító évre.
és jött ez, a mostani
amolyan simításkezdő év volt...
...rengeteg tudatosságra tanítással, döntésekkel, kitartással és elengedéssel. tudással, tanulással, felismeréssel. fájdalmakkal, örök kérdésekkel, megkérdőjelezhetetlen hittel. szeretettel.
van, amiből sok adatott, van amiből kevés. van, hogy ez jó volt, van hogy éppen elég. volt nagy veszteség, és volt, amiről még nem tudom, hogy rendezem magamban.
a lezárt kaput. vagyis, hogy be tudom-e végleg zárni magamban azt a zárat, amit régóta próbálgatok megolajozni.
nincsenek fogadalmaim. 
terveim vannak. ötleteim. imáim.

és hitem


és egy versem az újévre 

Összes időm itt jön szemben,
hátam mögött elmarad
gúzsba kötve, aki voltam
aki leszek - csak az szabad,
mert az csupa képzelgés meg
csupa álom, véres hab
a fuldokló Isten száján,
vagy csecsemő-pillanat;
ami még nincs, az végtelen,
ami megszületett, az rab - 
összes időm itt jön szemben
s hátam mögött elmarad.

(csukásistván)





-Z-

2017. szeptember 18., hétfő

leckék (nem csak) Zoharnak :)

építsd fel, amit le akarsz rombolni
menj be oda, ahonnan kijönni vágysz,
készülj fel arra, ami váratlan
kösd magadhoz a végtelent
hallgasd meg, amit sosem mondtak el
foltozd meg a lelked a fércöltés mentén
hidd el azt, amiben sosem mertél hinni



öleld meg, kit ölelni szeretnél



-Z-

2017. augusztus 24., csütörtök



..........De ha magdba nézel és azt látod,
hogy a szíved tiszta,
akkor jó az út amin jársz
és többé ne is fordulj vissza!.............








2017. augusztus 23., szerda

van, hogy az egyenes is görbének látszik. megfejthetetlen kanyarokkal, öblösödő kérdésekkel és kidomborodó kételyekkel.
van, hogy a sima szellőt forgószélnek érzed, és úgy képzeled, a pocsolyában,a hol arcod
reményeit nézed, örvényt kavart a jelen.

de ha szerencsés vagy, akkor a görbe is lehet egyenes. iránymutató nyílvessző, amelyik a forgószélből is egyenesen tör előre, és amelyik úgy szeli át léted tengerét, hogy az pocsolyává szelídüljön.


a nyár vége kiegyenesedett. irányt mutató nyílvesszőm segítő kezek sokaságától fényes, benne ötvöződött a belém vetett hit, a megszolgálandó bizalom, a valósággá rajzolt álom.




a serpenyő mások oldalára most rádobtam a nagy, szürke, felfoszlott szélű kendőm...





-Z-

2017. augusztus 16., szerda

...nélküled...






számomra ez a dal olyan, mint egy jó könyv, vagy vers
túl a társadalmi mondanivalóján, 7 éve minden
 élethelyzetemben tudott adni valamit

egy új sor vagy szókapcsolat szült bennem újabb
érzelemgondolatokat
most furcsán kettős hangok zengenek bennem
most, mintha a Vidámpark elvarázsolt tükre lenne
egy-egy éles pillanathoz eltorzult kép is társul


"................................S bár a lényeget még nem érthetted
Amíg nem éltél nehéz éveket
Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk
Mi egy vérből valók vagyunk!............................................"


élem és megéltem a nehéz éveket.
lényegmorzsák azok,
amiket értek
de
nem akarom hallani, hogy egy vérből valók vagyunk




-Z-




2017. augusztus 10., csütörtök

...mindennek...

rendelt ideje van - mondják.

a hallgatásnak is. és a betűk szavakká, mondatokká formálásának is.
reményeim szerint az én csöndem ideje lejárt és a szavak ismét barátaimmá válva vezetnek majd.
sok az, ami belülről kifelé tekint. és időt szeretnék szánni arra, hogy megkönnyebbülést hozó gondolatokat formázzak
itt
egy új élet pirkadattá szelídült sötét éjjele után

nem tudom pontosan, mikortól számítom új-nak azt, ami most van
mostantól
mert most szaladtak át rajtam a betűk
és nem azon a bizonyos májusi napon
hiszen az "csak egy nap"
szavakkal kimondott évek
hiszen előtte már annyi évig hurcoltam magamban fájdalmat, sértettséget,
elhagyatottságot, meg nem értést, érdektelenséget, undort, dühöt, haragot,
és az utolsó hónapok erőn felül teljesítése
mert az én erőm ennyit bír
hideg,sötét, hosszú folyosók magánya
küzdelem egy életért
ami nem is az enyém
sosem volt az

ma még sokszor gyomron vágnak illetéktelen érzések
a bűntudat
a kétely
a tehettem-e
és a már jól ismert, gyötrő miértmiértmiért?

egyszerűek a válaszok
csak megértésük nem az

május óta az elengedést gyakorolom
a tárgyakon keresztül
még nincs vége
a léleknek több idő kell

ismét kézen kell fognom saját magam
sokadszorra már
de
nem
vagyok
egyedül