..............Ülj ide mellém és nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett és
hol van már az a felelet -
leolvasztotta a nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett..................
(-csukásistván-)
A Jóistenke vigyázza lépteidet!
-Z-
ui.: azért itt IS, mert itt volt a második lépésünk az utunkon.... az első, valahol egész máshol, megfoghatatlan térben és időben született. :)
Zohar drága... létezik az a pillanat, amikor az elvonuló eső utáni első lélegzet finom, lágy szépe minden lélekszegletünket átjárja... ilyen a létezésed... és minden „lábnyoma” a jelenlétednek...
VálaszTörlésMoha