ragaszkodom az óév végi énpillanataimhoz.

volt év, hogy könnyebben megtermett, van, hogy innen-onnan lopom magamnak ezeket a pillanatokat. 

sötétlik az égbolt, ahogy szökdelnek tova az évérzések belőlem. 

amikor ez, a régi, még csak kopogtatott, úgy éreztem, mázsás az a gondözön, amit cipelek, kioldhatatlannak látszó csomók gubancolódtak bennem és köröttem. 

vágytam egy mindent elsimító évre.

és jött ez, a mostani

amolyan simításkezdő év volt...

...rengeteg tudatosságra tanítással, döntésekkel, kitartással és elengedéssel. tudással, tanulással, felismeréssel. fájdalmakkal, örök kérdésekkel, megkérdőjelezhetetlen hittel. szeretettel.

van, amiből sok adatott, van amiből kevés. van, hogy ez jó volt, van hogy éppen elég. volt nagy veszteség, és volt, amiről még nem tudom, hogy rendezem magamban.
a lezárt kaput. vagyis, hogy be tudom-e végleg zárni magamban azt a zárat, amit régóta próbálgatok megolajozni.

nincsenek fogadalmaim. 

terveim vannak. ötleteim. imáim.

és hitem

és egy versem az újévre 

Összes időm itt jön szemben,

hátam mögött elmarad

gúzsba kötve, aki voltam

aki leszek - csak az szabad,

mert az csupa képzelgés meg

csupa álom, véres hab

a fuldokló Isten száján,

vagy csecsemő-pillanat;

ami még nincs, az végtelen,

ami megszületett, az rab - 

összes időm itt jön szemben

s hátam mögött elmarad.

(csukásistván)

-Z-

leckék (nem csak) Zoharnak :)

építsd fel, amit le akarsz rombolni
menj be oda, ahonnan kijönni vágysz,
készülj fel arra, ami váratlan
kösd magadhoz a végtelent
hallgasd meg, amit sosem mondtak el
foltozd meg a lelked a fércöltés mentén
hidd el azt, amiben sosem mertél hinni



öleld meg, kit ölelni szeretnél

-Z-

..........De ha magdba nézel és azt látod,
hogy a szíved tiszta,
akkor jó az út amin jársz
és többé ne is fordulj vissza!.............

van, hogy az egyenes is görbének látszik. megfejthetetlen kanyarokkal, öblösödő kérdésekkel és kidomborodó kételyekkel.
van, hogy a sima szellőt forgószélnek érzed, és úgy képzeled, a pocsolyában,a hol arcod
reményeit nézed, örvényt kavart a jelen.

de ha szerencsés vagy, akkor a görbe is lehet egyenes. iránymutató nyílvessző, amelyik a forgószélből is egyenesen tör előre, és amelyik úgy szeli át léted tengerét, hogy az pocsolyává szelídüljön.


a nyár vége kiegyenesedett. irányt mutató nyílvesszőm segítő kezek sokaságától fényes, benne ötvöződött a belém vetett hit, a megszolgálandó bizalom, a valósággá rajzolt álom.




a serpenyő mások oldalára most rádobtam a nagy, szürke, felfoszlott szélű kendőm...





-Z-

...nélküled...

számomra ez a dal olyan, mint egy jó könyv, vagy vers

túl a társadalmi mondanivalóján, 7 éve minden

 élethelyzetemben tudott adni valamit

egy új sor vagy szókapcsolat szült bennem újabb

érzelemgondolatokat

most furcsán kettős hangok zengenek bennem

most, mintha a Vidámpark elvarázsolt tükre lenne

egy-egy éles pillanathoz eltorzult kép is társul

"................................S bár a lényeget még nem érthetted

Amíg nem éltél nehéz éveket

Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk

Mi egy vérből valók vagyunk!............................................"

élem és megéltem a nehéz éveket.
lényegmorzsák azok,

amiket értek

de

nem akarom hallani, hogy egy vérből valók vagyunk

-Z-

...mindennek...

rendelt ideje van - mondják.

a hallgatásnak is. és a betűk szavakká, mondatokká formálásának is.
reményeim szerint az én csöndem ideje lejárt és a szavak ismét barátaimmá válva vezetnek majd.
sok az, ami belülről kifelé tekint. és időt szeretnék szánni arra, hogy megkönnyebbülést hozó gondolatokat formázzak
itt
egy új élet pirkadattá szelídült sötét éjjele után

nem tudom pontosan, mikortól számítom új-nak azt, ami most van
mostantól
mert most szaladtak át rajtam a betűk
és nem azon a bizonyos májusi napon
hiszen az "csak egy nap"
szavakkal kimondott évek
hiszen előtte már annyi évig hurcoltam magamban fájdalmat, sértettséget,
elhagyatottságot, meg nem értést, érdektelenséget, undort, dühöt, haragot,
és az utolsó hónapok erőn felül teljesítése
mert az én erőm ennyit bír
hideg,sötét, hosszú folyosók magánya
küzdelem egy életért
ami nem is az enyém
sosem volt az

ma még sokszor gyomron vágnak illetéktelen érzések
a bűntudat
a kétely
a tehettem-e
és a már jól ismert, gyötrő miértmiértmiért?

egyszerűek a válaszok
csak megértésük nem az

május óta az elengedést gyakorolom
a tárgyakon keresztül
még nincs vége
a léleknek több idő kell

ismét kézen kell fognom saját magam
sokadszorra már
de
nem
vagyok
egyedül

soha, egyetlen pillanatig nem szűntem meg szeretni téged. s mióta sorsom bábjából előbújó felnőtt létem pillangóvá születni vágyik, hálás vagyok azért, hogy feltételek nélküli szereteted ezt lehetővé teszi. hogy esélyt kaptam egy másik élet felépítésére, mint amilyet talán egyszer odafönn a csillagok peremén magamnak választattam. hogy háló vagy még ma is alattam, még akkor is, ha sokszor elfelejtem, repüljek, hiszen biztonságban vagyok. miattad tudom azt, hogy volt a gyermekkoromnak illata, hogy nem féltem nevetni, játszani, szeretni. hogy elhittem, szerethető vagyok. hálás vagyok, hogy ma, amikor ebben kételkedem, rád gondolhatok.
százkétéves visszaemlékezés egy olyan korra, amiben élni vágyom, de amibe te születtél. ám általad belém ivódott minden, az évszázad zajos meséiből.
bárcsak ma is átölelve köszönthetnélek.











-Z-

...gyönyörűm...

Amikor egy új közösségbe kerül az ember, előbb-utóbb összekapcsolódik többek sorsával. Így vagy úgy részt vállal örömökből, bánatokból, sikerekből, kudarcokból. Segít terhet cipelni, vagy éppen letenni azt.
És persze, ha minden jól megy, akkor az ő sorsához is kapcsolódnak emberek.Megérintik szavakkal, ölelő karokkal, mosolyokkal. Támogatják döntéseiben, véleményt formálva segítik választásaiban.A nehezebbet könnyebbé teszik.
 Egészen kiváltságos az a helyzet, amikor felnőttként megélheti valaki az őszinte összekapcsolódást egy közösségen belül.
Hogy szerencsés vagyok-e? Igen.
Mert most, hogy ismét széthullani látszik az a hártyavékony egész, amiről elhittem, hogy még megjavítható, van kihez fordulnom egy vidám pillanatért, tanácsért, segítségért.
Segítenek segítséget kérnem. Mert az elmúlt hónapok erről szólnak javarészt. A segítségkérésről. És persze egyszer majd a segítség is meg fog érkezni. :)








-Z-

 Nem rejtőzhetsz el már előlem,
nem menekülhetsz. Fogva tartlak.
Rab vagy. S megalvadt bánatomban
már csak rabságod vigasztalhat.

S hogy még gonosznak sem kell lennem
ha futni vágysz, én futni hagylak.
S mily könnyü szívvel! hisz tudom már
emlékeimtől visszakaplak.

Egy mozdulat, egy szó, tekintet…
bennem, köröttem rezgő részek.
De ha úgy akarom, belőlük
fölépíthetem az egészet.

Téged. S köréd a szobát, házat,
az utcát is a béna fákkal.
S a napszakot… Így kaplak vissza
tested köré varázsolt tájjal.

Mit rejthetnél el már előlem? –
Megtanulta szemem az ívet,
amit karod hasít a légben,
ha magadra húzod az inget.

S a guruló vízgyöngyök útját
a két mell közt, a test árkában,
amikor nyújtózkodva, lassan,
felállsz fürdés után, a kádban.

Kifosztottalak, lásd be végre,
elloptam, íme minden titkod.
Tudom félő, lágy harapásod
s bőröd alatt az eret, izmot.

S mikor szeretsz: leheletednek
gőzét. Síró, kis lihegésed.
Megtanultalak én örökre,
nem rólad tudok már, de téged.

Én téged tudlak és úgy tudlak,
mint az isten, ki megteremtett.
Rezgésből, árnyból és szinekből
újból és újból megteremtlek.




-Zelk Zoltán-

...tenyeremet milliónyi üvegszilánk vágta szét. a kicsorduló vér útja kiszámíthatatlanná vált a változó pillanatok sodrásában. földetérő, elfogyó, összekapaszkodó cseppek sokasága. a tenyerem régen rajzolt barázdáiba költöző csillogás új árkokat vájt, hogy új utakat mutasson elbizonytalanodott magamnak....




akkor, amikor benned és körülötted millió darabra hullik szét az egésznek hitt világ, nehéz meglátni, hogy mi az, amit hoz ez a helyzet neked. nehéz hinni, hogy van földetérés, elfogyó könnyek és vannak összekapaszkodó lelkek.

el kellett telnie egy kis időnek. meg kellett fordulnia az esztendőnek. le kellett zárnom, hogy újra tudjam nyitni. és kellettek emberek, akik ebben társamul szegődtek.

a tegnapi nap, végleg bizonyosságot adott.
hogy van, akit el kellett engednem. dacára az elmúlt évtizedeinknek, dacára az elmúlt hónapjainknak.
hogy van, akit tényleg visszakaptam, dacára az elmúlt éveinknek.
és hogy van egy Apám. nagybetűvel. dacára annak, hogy ebben sokszor kételkedtem.




-Z-

2017

"Legyen előtted mindig út! Fújjon mindig hátad mögül a szél.S míg újra találkozunk, hordozzon a tenyerén az Isten."