...mára IS...

..............Ülj ide mellém és nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett és
hol van már az a felelet -
leolvasztotta a nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett..................



(-csukásistván-)



A Jóistenke vigyázza lépteidet!






-Z-




ui.: azért itt IS, mert itt volt a második lépésünk az utunkon.... az első, valahol egész máshol, megfoghatatlan térben és időben született. :)

tök másról akartam írni.

vaslapokon innen és túlról, megerősödésről, kételyekről, bizonytalanságokról, türelemről vagy épp annak hiányáról, hogy mit tanultam/ok, vagy csak arról, hogy hol van már a telihold.

ehhez képeset itt ülök, és kurvára* nem tudok másról írni, minthogy nem hiszem el, hogy egy éven belül másodszor szállunk fel ugyanarra a kibaszott* hullámvasútra. úgy, hogy senki nem kérdezte meg, akarjuk-e. úgy, hogy az előző le-föl dobált minket a végtelenbe, sokszor toporogtunk a légüres térben kapaszkodókat keresve.

és most megint itt vagyunk.

jegyünk nincs, az senkit nem érdekel.

nem tanultuk meg a leckét még?

minden sejtem dühöng. minden sejtem értetlen. keresem a válaszokat. 

-eztiszoharírta-

-*ésezeketis-