ragaszkodom az óév végi énpillanataimhoz.

volt év, hogy könnyebben megtermett, van, hogy innen-onnan lopom magamnak ezeket a pillanatokat. 

sötétlik az égbolt, ahogy szökdelnek tova az évérzések belőlem. 

amikor ez, a régi, még csak kopogtatott, úgy éreztem, mázsás az a gondözön, amit cipelek, kioldhatatlannak látszó csomók gubancolódtak bennem és köröttem. 

vágytam egy mindent elsimító évre.

és jött ez, a mostani

amolyan simításkezdő év volt...

...rengeteg tudatosságra tanítással, döntésekkel, kitartással és elengedéssel. tudással, tanulással, felismeréssel. fájdalmakkal, örök kérdésekkel, megkérdőjelezhetetlen hittel. szeretettel.

van, amiből sok adatott, van amiből kevés. van, hogy ez jó volt, van hogy éppen elég. volt nagy veszteség, és volt, amiről még nem tudom, hogy rendezem magamban.
a lezárt kaput. vagyis, hogy be tudom-e végleg zárni magamban azt a zárat, amit régóta próbálgatok megolajozni.

nincsenek fogadalmaim. 

terveim vannak. ötleteim. imáim.

és hitem

és egy versem az újévre 

Összes időm itt jön szemben,

hátam mögött elmarad

gúzsba kötve, aki voltam

aki leszek - csak az szabad,

mert az csupa képzelgés meg

csupa álom, véres hab

a fuldokló Isten száján,

vagy csecsemő-pillanat;

ami még nincs, az végtelen,

ami megszületett, az rab - 

összes időm itt jön szemben

s hátam mögött elmarad.

(csukásistván)

-Z-