..........De ha magdba nézel és azt látod,
hogy a szíved tiszta,
akkor jó az út amin jársz
és többé ne is fordulj vissza!.............

van, hogy az egyenes is görbének látszik. megfejthetetlen kanyarokkal, öblösödő kérdésekkel és kidomborodó kételyekkel.
van, hogy a sima szellőt forgószélnek érzed, és úgy képzeled, a pocsolyában,a hol arcod
reményeit nézed, örvényt kavart a jelen.

de ha szerencsés vagy, akkor a görbe is lehet egyenes. iránymutató nyílvessző, amelyik a forgószélből is egyenesen tör előre, és amelyik úgy szeli át léted tengerét, hogy az pocsolyává szelídüljön.


a nyár vége kiegyenesedett. irányt mutató nyílvesszőm segítő kezek sokaságától fényes, benne ötvöződött a belém vetett hit, a megszolgálandó bizalom, a valósággá rajzolt álom.




a serpenyő mások oldalára most rádobtam a nagy, szürke, felfoszlott szélű kendőm...





-Z-

...nélküled...

számomra ez a dal olyan, mint egy jó könyv, vagy vers

túl a társadalmi mondanivalóján, 7 éve minden

 élethelyzetemben tudott adni valamit

egy új sor vagy szókapcsolat szült bennem újabb

érzelemgondolatokat

most furcsán kettős hangok zengenek bennem

most, mintha a Vidámpark elvarázsolt tükre lenne

egy-egy éles pillanathoz eltorzult kép is társul

"................................S bár a lényeget még nem érthetted

Amíg nem éltél nehéz éveket

Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk

Mi egy vérből valók vagyunk!............................................"

élem és megéltem a nehéz éveket.
lényegmorzsák azok,

amiket értek

de

nem akarom hallani, hogy egy vérből valók vagyunk

-Z-

...mindennek...

rendelt ideje van - mondják.

a hallgatásnak is. és a betűk szavakká, mondatokká formálásának is.
reményeim szerint az én csöndem ideje lejárt és a szavak ismét barátaimmá válva vezetnek majd.
sok az, ami belülről kifelé tekint. és időt szeretnék szánni arra, hogy megkönnyebbülést hozó gondolatokat formázzak
itt
egy új élet pirkadattá szelídült sötét éjjele után

nem tudom pontosan, mikortól számítom új-nak azt, ami most van
mostantól
mert most szaladtak át rajtam a betűk
és nem azon a bizonyos májusi napon
hiszen az "csak egy nap"
szavakkal kimondott évek
hiszen előtte már annyi évig hurcoltam magamban fájdalmat, sértettséget,
elhagyatottságot, meg nem értést, érdektelenséget, undort, dühöt, haragot,
és az utolsó hónapok erőn felül teljesítése
mert az én erőm ennyit bír
hideg,sötét, hosszú folyosók magánya
küzdelem egy életért
ami nem is az enyém
sosem volt az

ma még sokszor gyomron vágnak illetéktelen érzések
a bűntudat
a kétely
a tehettem-e
és a már jól ismert, gyötrő miértmiértmiért?

egyszerűek a válaszok
csak megértésük nem az

május óta az elengedést gyakorolom
a tárgyakon keresztül
még nincs vége
a léleknek több idő kell

ismét kézen kell fognom saját magam
sokadszorra már
de
nem
vagyok
egyedül