,

,

2015. szeptember 22., kedd

Lassan áll össze a sok-sok lépés egy úttá. Van amelyik kitérő sokkal később nyer értelmet az életemben, van, amelyik pont azért állja utam, hogy egésszé váljon egy rég elkezdett történet.
Jó látnom, hogy nincs fontos és kevésbé fontos lépés. Lépések vannak. És mindegyik megtörténik valamiért. És, amikor már a sírás határán ülök valahol, az a hinta lesz az, amely az egekbe repít.
Jó tudni, hogy a magam mögött hagyott árnyékok kiszínesednek bennem, s lesznek, amelyek egyúttal megfakulnak.
De az égi spirál közepén mosolyod mosolyt fakaszt, őszillatod orromba kúszik, és az avarszínöleléseket beborító csendben, meghallom lépteidet.





-Z-











2015. szeptember 18., péntek

2015. szeptember 16., szerda

Mostanában olykor fuldoklom. A szó mindenféle értelmében. De mióta cölöppé váltál bennem, könnyebben jutok levegőhöz.
Cölöpléted olyan sokáig volt ingoványos. Hol egy hullám vetett partra, hol a napszítta fa sebezte véresre tenyerem, volt, hogy ujjaim korhadt üregekben tapogatóztak.

Azóta megértettem. A cölöpöket mi formáljuk magunknak azzal, hogy észrevesszük őket és elhisszük, hogy ők a mi cölöpjeink.

Én elhittem. S melletted hiszek még a sok, apró,
olykor a víz sodrásával közeledő-távolodó, de
 mindenképpen cölöpként mellettem állókban is.


-Z-