van, hogy az egyenes is görbének látszik. megfejthetetlen kanyarokkal, öblösödő kérdésekkel és kidomborodó kételyekkel.
van, hogy a sima szellőt forgószélnek érzed, és úgy képzeled, a pocsolyában,a hol arcod
reményeit nézed, örvényt kavart a jelen.

de ha szerencsés vagy, akkor a görbe is lehet egyenes. iránymutató nyílvessző, amelyik a forgószélből is egyenesen tör előre, és amelyik úgy szeli át léted tengerét, hogy az pocsolyává szelídüljön.


a nyár vége kiegyenesedett. irányt mutató nyílvesszőm segítő kezek sokaságától fényes, benne ötvöződött a belém vetett hit, a megszolgálandó bizalom, a valósággá rajzolt álom.




a serpenyő mások oldalára most rádobtam a nagy, szürke, felfoszlott szélű kendőm...





-Z-