Elloptam talpad barázdáit az őszi avarról. A színes falevelek ázott-illatú emléke vastag,kötött kardigánként gombolja rám ezüstszíned minden bölcsességét.
Még emlékszem a kettőnk ígéretére ott, a kisvárosi utca porában, a századfordulós emlékekkel bevont lócán ülve, ahogy hajadon még néha átkapaszkodott a fáradó napsugár.
Kettőnk között csak néha csapot zajt egy megtévedt gondolat, inkább csak hallgattuk egy távoli világ be nem teljesült ígéretét.
Most nincs körülöttem avar, s talpad barázdái is csak szívemben járják új útjukat. De az öröklét kulcsos bibliájából ma is kiolvasom sosem múló üzeneted: menj fel a lépcsőn.


-Z-

Önmagam nézett szembe a tavaszvégi tócsák tükréből, s bár szaladtam volna tovább, megálltam, hogy a pillanat villanófényében megértsem, magam.
Kellenek a megkomponált találkozások, a világ törvényei szerint szaladó szavak, az el nem múló elmúlások ahhoz, hogy egyszer, mielőtt a hosszú útra tévednek lábnyomaim, elmondhassam, megérettem a megértésre.









-Z-

Csecsebecsék

Ömlik az eső a világ fenekén.
Arcomon megcsillanó szavak.
A térdem is erogén zóna.
Riadtan hátráló szúnyog.
Pokolbéli víg napjaim.
Egyeztetett igeidők.
Siva ölelő karjai.
Megfestett ég.
Távozó autó.

-Z-

 Somlyó Zoltán: Játék

Egy nap szerelembe
hullunk hirtelen.
Az is puszta játék,
hidd el ezt nekem!
Porcellán-babácska,
meg játék-huszár...
Oly rövid az élet,
játszani muszáj!...

Régen gőzvasúttal,
pénzzel azután...
Később meg szívekkel -
játszani muszáj!
Játék ez az élet,
hogy is lenne más!
Mosollyal és könnyel
való sorshuzás...

Szerelembe estem,
rámnyitott egy száj...
Játékot találtam -
játszani muszáj!...
Bárhogyan is játszol,
bölcsességhez érsz:
Ha játszol: veszítesz...
ha nem: nem is élsz!...

Talizmán

Elmegyek elmenni

maradok maradni

elmegyek maradni

maradok elmenni.

Szaladok szaladni

megállok megállni

szaladok megállni

megállok szaladni.

Fölkelek fölkelni

leülök leülni

fölkelek leülni

leülök fölkelni.

Születek születni

meghalok meghalni

születek meghalni

meghalok születni.

(Weöres Sándor)

ülök csöndes rádgondolásban
s elveszni látszom

a hátadba vájt némaságban





-Z-