Lassan áll össze a sok-sok lépés egy úttá. Van amelyik kitérő sokkal később nyer értelmet az életemben, van, amelyik pont azért állja utam, hogy egésszé váljon egy rég elkezdett történet.
Jó látnom, hogy nincs fontos és kevésbé fontos lépés. Lépések vannak. És mindegyik megtörténik valamiért. És, amikor már a sírás határán ülök valahol, az a hinta lesz az, amely az egekbe repít.
Jó tudni, hogy a magam mögött hagyott árnyékok kiszínesednek bennem, s lesznek, amelyek egyúttal megfakulnak.
De az égi spirál közepén mosolyod mosolyt fakaszt, őszillatod orromba kúszik, és az avarszínöleléseket beborító csendben, meghallom lépteidet.





-Z-