Önmagam nézett szembe a tavaszvégi tócsák tükréből, s bár szaladtam volna tovább, megálltam, hogy a pillanat villanófényében megértsem, magam.
Kellenek a megkomponált találkozások, a világ törvényei szerint szaladó szavak, az el nem múló elmúlások ahhoz, hogy egyszer, mielőtt a hosszú útra tévednek lábnyomaim, elmondhassam, megérettem a megértésre.









-Z-

Csecsebecsék

Ömlik az eső a világ fenekén.
Arcomon megcsillanó szavak.
A térdem is erogén zóna.
Riadtan hátráló szúnyog.
Pokolbéli víg napjaim.
Egyeztetett igeidők.
Siva ölelő karjai.
Megfestett ég.
Távozó autó.

-Z-

 Somlyó Zoltán: Játék

Egy nap szerelembe
hullunk hirtelen.
Az is puszta játék,
hidd el ezt nekem!
Porcellán-babácska,
meg játék-huszár...
Oly rövid az élet,
játszani muszáj!...

Régen gőzvasúttal,
pénzzel azután...
Később meg szívekkel -
játszani muszáj!
Játék ez az élet,
hogy is lenne más!
Mosollyal és könnyel
való sorshuzás...

Szerelembe estem,
rámnyitott egy száj...
Játékot találtam -
játszani muszáj!...
Bárhogyan is játszol,
bölcsességhez érsz:
Ha játszol: veszítesz...
ha nem: nem is élsz!...

Talizmán

Elmegyek elmenni

maradok maradni

elmegyek maradni

maradok elmenni.

Szaladok szaladni

megállok megállni

szaladok megállni

megállok szaladni.

Fölkelek fölkelni

leülök leülni

fölkelek leülni

leülök fölkelni.

Születek születni

meghalok meghalni

születek meghalni

meghalok születni.

(Weöres Sándor)

ülök csöndes rádgondolásban
s elveszni látszom

a hátadba vájt némaságban





-Z-

nappal nem akarom tudni, hogy ki vagy

talán
szélbe kapaszkodó árnyék, lomha léptekkel
falevél erezetén megcsillanó esőfény
súlyos kárpitok mögött megbújt titok
képkeretek közé zárt örök rejtelem
kavicsok között morzsolódó sziklatömb
fényévnyi bizonytalanság
falfirkák egy belvárosi omladozó falon
lábujjamat ölelő csobbanás
égen úszó papírsárkány mosolya
a hetedik palacposta visszhangja
a felrajzolt hold sápadtsága
talán


nappal, nem akarom tudni, hogy ki vagy
de éjjel hazavárlak




-Z-