Csendesen
Veled, akit bár nem olyan régóta ismerek, mégis nekem adtad azt, amit nagyon keveseknek. A bizalmadat és titkod. Tudom, hogy nem kell bizonygatnom előtted, hogy számíthatsz rám, és minden zabolátlan gondolatod, megtépázott érzésed, örömöd és bánatod, rímekbe font reményed megőrzöm.
Bár egyszer úgy érezted, meg kell köszönnöd, hogy előttem önmagad lehetsz, én tartozom köszönettel, hogy lelked meztelenségét vállaltad. És tudom, lesz még nagyon mélyen, de a kezem ott lesz a szakadék szélén, hogy megtartson. És persze lesz rántott hús is. És cabernet savignon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése