Szeretek így és itt élni. A saját, teremtett világunkban. Igen, akár mondhatjuk azt is, hogy a Világ peremén. Kapcsolódva, kötődve, lüktetve a külvilághoz, mégis, kívül rajta. Ahol az általunk megteremtett rend ad biztonságot és ahol jól-rosszul, de mély szeretettel és hittel nevelhetjük a kisfiunkat.Néha megdöbbent a tény, hogy mennyire másképp csinálom. Mennyire elutasítom az otthonról hozott mintákat. Hogy olykor tudat alatt, zsigerből teszem másként, olykor pedig megküzdök ezért a másképpért...És van, hogy minden ösztönömet leteperi a görcs, hogy "csak olyan ne" legyek, mert akkor...mert akkor nem leszek szerethető.
Még mindig meg kell vívnom a harcaimat a démonjaimmal. De már nem félek tőlük.
"A világ peremén felépítem én a saját világom, ami csak enyém,
s tied lesz ez majd, tart, ameddig tart..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése