,

,

2016. április 21., csütörtök

19/40

Kimerítő napjaim peregnek most
, egy olyan történettel átszőve, amit nagyon nehezen élek meg. Kötődöm az összes "gyerekemhez", különbözőségüktől szerethetőek olyan nagyon, még akkor is, ha vannak napok, órák, percek, pillanatok, amikor megfeszült idegrendszereremen táncolnak :)
És emiatt a kötődés miatt tud fájni annyira, ha hirtelen egy gyerek körül felborul minden, és ő ezt ugyanolyan sugárzó vidámsággal viszi tovább, hogy csak a véletlenek összejátszása az, ami megvilágította azt, ami egy-két rosszabb jegy mögött zajlik.




Mennyivel több ez a hivatás, mint amit kívülről lát az ember...mennyivel több lettem én általa, általuk...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése