Vajon meddig cipelhető mások titka? Amit nem kértél, hanem megkaptál. Ilyen-olyan okokból. És feltehetem-e a polcra a titkokat, amikor körülötte fonódnak a mindennapok, érthető és érthetetlen együttállások, zavarba ejtő változások, kérdések, kételyek kergetik egymást...? Nem. Vagy legalábbis nem mindegyik titokkal tehetem.Ahogy most itt ülök és írok, kezd a szorítás engedni bennem. Tudom, hogy lesz, amit meg kell lépnem, tudom, hogy megteszem. És azt is tudom, ebben nem leszek egyedül.
Ettől függetlenül, maradnak még nálam titkok. Mások titkai. És azt nem értem, mi az, amit most ebből tanulnom kell...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése