Az elmúlt idők több mindenben is felismeréseket hoztak. Egyrészt végre kezdem elfogadni,hogy nem kell, nem lehet minden (vagy semmi?) tökéletes. Hogy a kertem nem attól olyan, hogy onnan senki el nem akar menni, mert tökéletesre gazoltamcsicsáztamültettem, hogy lehet nincs éppen minden (tökéletesen) kivasalva, hogy esetleg ma kimaradt az ablakpárkány a takarítás sorából (de holnap is van nap :) )... és sorolhatnám mindazt, ahol évekig, évtizedekig tökéletességet vártam el magamtól, és ettől görcsös voltam, frusztrált és ideges.Megpróbálom elengedni a tökéletesség lehetőségének illúzióját és máris tökéletesen jobban érzem magam.
A másik a türelem. Ez persze egy nagyon sokrétű fogalom, és általában nem is az erősségem, most viszont arra gondolok, amikor elkezdek valamit és durrrr, azt szeretném, hogy már minden úgy menjen, ahogy azt kigondoltam. Így sokszor sok minden nem sikerült már. Mert egy nap alatt nem állt össze az, amit szerettem volna, így feladtam, abbahagytam, összetéptem, otthagytam... Most kezdem azt tapasztalni, hogy ha nem rohanok, ha hagyom, hogy folyjanak a dolgok, ha egyszerűen csak benne vagyok a folyamatban, észrevétlenül alakul ki körülöttem, bennem és általam az új rend.
Így vagyok ezzel a posttal is. Valahogy gyomlálás közben sokkal jobban jöttek a magvas (sicc!) gondolatok, mostanra pedig csak ezek a suta mondatok maradtak belőle. De nem bánom. Mert már nem is vártam, hogy tökéletes post legyen...(aha, persze :) )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése