Valamerre mindig vezetik az embert. Vagy tapogatózva megy valamerre. Most, hogy két új, és felettébb időigényes elfoglaltság talált rám, az olvasás és írás mellett nagyon kevés időm maradt olyan léhaságokra, mint az alvás.
Viszont az éjjeli csend sok mindent elmesél nekem, és miközben kutatok, keresek, színezek, tervezek, szárnyalok, meghallgatom a párás esték történeteit.
Mert mindegyik történet én vagyok. És szeretem ezeket a mesékbe burkolt árnyalataimat.




-Z-