Lassan egy hete, hogy SzM könyve után olthatatlan vágyat kezdtem érezni, hogy egyszer egy terebélyes faként nézhessek arra, amit azt mondanak ősök. Történeteiket már sajnos megismerni nem fogom, szinte alig van élő rokonom, legalábbis olyan, akiről tudok és akit ismerek. Pontosan egy van. Az apukám.
Az ő családfáját szeretném felkutatni, egyelőre a lelkesedés sokkal nagyobb, mint a konkrét eredmény.
Amit tudok: az apai nagyszüleim neve, születési helye, ideje, házasságkötésük helye, ideje, foglalkozásuk, gyermekeik neve. A szüleik (tehát az én dédszüleim) neve. Nagymamám testvéreinek neve.
Szóval gyakorlatilag semmit nem tudok.
Van két segítőm, aki inkább egy. Sz. Gyuri tényleg azonnal segít, ha bármi kérdésem van. Ami bőven akad, egyelőre még technikai kérdések leginkább, ugyanis még azt sem tudtam, hogy az interneten fellelhető adatbázisokban hol és hogyan tudok keresni.
És hol vagyok akkor én, az ő százezer átnézett anyakönyvi oldalától...
Most épp halotti anyakönyvi kivonatokat nézek. Érékes az ismeretlen nevek és sorsok között bolyongani. De azért egy icipici eredmény még érdekesebb lenne. 589 oldal vár rám, egy oldalon 6 ember életének végső állomása
-Z-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése