Csendben ülök a várakozás küszöbén. Nézem a pillanatot, amelyik itt táncol körülöttem. Várlak. Hiszen mindig is vártalak. Lassan rajzolódnak ki körvonalaid.  Virágzol bennem, mint egy színes nyári nap. Finom illatokból, megtörtént ölelésekből, nyikorgó kertkapuból, sárgabarack ízéből, dombra felszaladásból, fűben gurulásból, éjszakai andromédákból állsz.
Két kezemet teleszórod derűvel, hogy aztán boldogsággá olvadjon a számban, édes,savanyú cukorka másnapjaimon.

Várlak, hogy a padlás végében felejtett sokszínű festékkel újra fessük a háztető színeit, hogy az égből ugrani készülő sose tévesszen célt. Várlak, mint amikor még kislányként vártam egy másik ajtó csikordulást.

A színes ceruzáimat kihegyezte valaki.Itt jártál. Megrajzolt betűkkel kezdődő mondatként maradsz velem.

Itt vagy. Itt vagyok. Együtt változunk a változatlanságban. Együtt a holnap várakozásában.




-Z-