Amikor egy új közösségbe kerül az ember, előbb-utóbb összekapcsolódik többek sorsával. Így vagy úgy részt vállal örömökből, bánatokból, sikerekből, kudarcokból. Segít terhet cipelni, vagy éppen letenni azt.
És persze, ha minden jól megy, akkor az ő sorsához is kapcsolódnak emberek.Megérintik szavakkal, ölelő karokkal, mosolyokkal. Támogatják döntéseiben, véleményt formálva segítik választásaiban.A nehezebbet könnyebbé teszik.
 Egészen kiváltságos az a helyzet, amikor felnőttként megélheti valaki az őszinte összekapcsolódást egy közösségen belül.
Hogy szerencsés vagyok-e? Igen.
Mert most, hogy ismét széthullani látszik az a hártyavékony egész, amiről elhittem, hogy még megjavítható, van kihez fordulnom egy vidám pillanatért, tanácsért, segítségért.
Segítenek segítséget kérnem. Mert az elmúlt hónapok erről szólnak javarészt. A segítségkérésről. És persze egyszer majd a segítség is meg fog érkezni. :)








-Z-