Világ életemben tartottam a változástól. Attól, hogyan fogok megfelelni önmagamnak abban az új, megváltozott, átalakított komfortzónás életemben. Aztán, ahogy telt az idő, a változás lett az állandóság, az új, mindennapjaimra szabott lélekruhám pedig úgy igazodott rám, mintha az Égi Szabó pontosan tudta volna, milyen szabásmintát kell követnem.

Hamarosan felveszem az előző életemben szögre akasztott, izgalmakkal, tervekkel, álmokkal toldozott-foldozott kabátomat, hozzá pedig az új, sosem viselt, így az ismeretlenség kalandját hozó, hétmérföldes csizmám.

Belenevetek az eljövendő állandóságomba.



-Z-