Elloptam talpad barázdáit az őszi avarról. A színes falevelek ázott-illatú emléke vastag,kötött kardigánként gombolja rám ezüstszíned minden bölcsességét.Még emlékszem a kettőnk ígéretére ott, a kisvárosi utca porában, a századfordulós emlékekkel bevont lócán ülve, ahogy hajadon még néha átkapaszkodott a fáradó napsugár.
Kettőnk között csak néha csapot zajt egy megtévedt gondolat, inkább csak hallgattuk egy távoli világ be nem teljesült ígéretét.
Most nincs körülöttem avar, s talpad barázdái is csak szívemben járják új útjukat. De az öröklét kulcsos bibliájából ma is kiolvasom sosem múló üzeneted: menj fel a lépcsőn.
-Z-
Igen Kedves Zohar!
VálaszTörlésMenj fel a lépcsőn, itt lenn a porban, rögös úton nehéz a járás, talán csak az erőben nem a fák között, tudsz beléjük kapaszkodni, nem zuhansz a mélybe, hűsítő ágaik, leveleik nyugtot adnak lelkednek, ott a fény a fák mögött, a lombok megvédenek esőtől, vihartól.
Válogatott szép gondolatok, megkönnyeztem szavaid!
Baráti szeretettel ölellek.Miki
Engedelmeddel elviszem gondolataid blogomra!
Köszönöm szépen!!!
Köszönöm kedves Miki!
VálaszTörlésSzeretettel, Z