,

,

2017. június 8., csütörtök





soha, egyetlen pillanatig nem szűntem meg szeretni téged. s mióta sorsom bábjából előbújó felnőtt létem pillangóvá születni vágyik, hálás vagyok azért, hogy feltételek nélküli szereteted ezt lehetővé teszi. hogy esélyt kaptam egy másik élet felépítésére, mint amilyet talán egyszer odafönn a csillagok peremén magamnak választattam. hogy háló vagy még ma is alattam, még akkor is, ha sokszor elfelejtem, repüljek, hiszen biztonságban vagyok. miattad tudom azt, hogy volt a gyermekkoromnak illata, hogy nem féltem nevetni, játszani, szeretni. hogy elhittem, szerethető vagyok. hálás vagyok, hogy ma, amikor ebben kételkedem, rád gondolhatok.
százkétéves visszaemlékezés egy olyan korra, amiben élni vágyom, de amibe te születtél. ám általad belém ivódott minden, az évszázad zajos meséiből.
bárcsak ma is átölelve köszönthetnélek.











-Z-

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése